Horváth Tibor Antal 

Horváth Tibor Antal  premontrei szerzetes, tanár, történész a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1912-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát. 1913-ban lépett a premontrei rendbe. Keszthelyen, majd 1921-től Szombathelyen tanított a rend Szent Norbert Főgimnáziumában. Közvetlen modora és nagy tudása miatt egyike volt a legnépszerűbb tanároknak. Szombathelyi működése során megfigyeléseivel és kutatásaival lerakta a római kori Savaria topográfiájának alapjait. Mindenhol ott volt, és mindent lejegyzett, ahol építkezések, földmunkák során bármit találtak a városban és a megyében is. Régészeti letelek felkutatásába bevonta tanítványait. Széleskörű levéltári forrásfeltárásra támaszkodó cikkei és tanulmányai a Dunántúli Szemlében és az Acta Savariensia köteteiben jelentek meg. Radnai Gyulával együttműködve rendezte az 1934. szeptember 1-én megnyitott Szombathelyi Műtörténeti Kiállítást. Ő alapozta meg a múzeum híres óra-, érem-, szükségpénz- és játékkártya-gyűjteményét. 1950-ben a magyarországi szerzetesrendek feloszlatása után Budapestre költözött, ahol haláláig levéltári kutatóként forrásfeltáró munkákat végzett. Hatalmas mennyiségű Szombathely történetére vonatkozó jegyzeteit az Országos Levéltárban, a Széchényi és az Egyetemi Könyvtárban gyűjtötte össze. Régészeti érdeklődésű kiváló történész, tudós numizmatikus, ahogy kortársai gyakran mondták: „egy élő lexikon” volt. 1961-ben jelent meg Kádár Zoltánnal és Géfin Gyulával közösen írt, Szombathely építés és kultúrtörténetét tárgyaló könyve. 75 évesen 1964-ben hunyt el Budapesten. „Szombathely a XV-XVIII. században” című írásgyűjteményét a város 1993-ban adta ki. Tudományos anyaggyűjtésének céduláit a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára és a Vas Megyei Levéltár őrzi.