Francsics Károly

Az 1804-ben Pápán született Francsics Károly négy inasév után, szülővárosában kapta meg borbélysegédi szabadulólevelét. Az idős korában már Veszprémben élő borbélymester 1846-tól vezetett naplót és ezzel párhuzamosan látott neki, hogy korábbi feljegyzéseit is kronologikus formába öntse.  30 év távlatából bámulatos frissességgel idézte fel szombathelyi éveit is, ahová kis batyujával a vállán, 1821. január 5-ikének havas estéjén megérkezett. Feljegyzéseiben irodalmi nyelven, fordulatos mondatokban, a világot saját szemszögéből nézve írta le az eseményeket. Gondolatmenete mentes minden stilizáltságtól és eredetieskedéstől. A kisember mindennapi életét leíró történetei közül, a Veszprémi Újság 1902-es évfolyama a szerző nevének feltüntetése nélkül már többet megjelentetett. Francsics életének szombathelyi eseményeit Vörös Károly a Vasi Szemle 1962-es évfolyamában adta közre. Ezeket olvasva szemeink előtt feltárulnak a 19. század elejének városi mindennapjai. A borbélyműhely, a korcsmák, vendéglők, mesterlegény-bálok városa. A korcsmárosok, pincérek és iparosok, a német céhszokásokat majmoló mesterlegények szigete egy magyar mezővárosban. Láthatóvá válik a piactér és a külvárosi utcák képe. A lakosok, jómódú polgárok, tudós professzorok, halk szavú kanonokok egyszerű „kundschaft”-ként tűnnek fel Francsics emlékezetében. Principálisa, Kovács úr, a városháza épületében levő műhelyt bérlő borbélymester, Franz, a sörkorcsma italmérője, a verekedések láttán elnémuló mesterlegény társai, szakácsnőjük, Teréz mind-mind egyéni vonásokkal lépnek elénk. A leírás értékét a későbarokk város egy sajátos aspektusának bemutatása adja, amely egy határozott egyéniség szemén át nézve jelenik meg a huszonegyedik század olvasójának.