Fettich Nándor

Fettich Nándor, a népvándorlás és a honfoglalás korában a Kárpát-medencében élt lovas-nomád népek kultúrájának, művészeti motívumanyagának és hagyománykincseinek nemzetközileg is elismert kutatója 1900. január 7-én, a Vas megyei Acsádon született. 1926-tól az Archaeologia Hungarica alapító társszerkesztője, 1939-1944 között a Folia Archaeologica című sorozat alapító szerkesztője volt. Egyetemi dolgozatát „Colonia Claudia Savaria (Szombathely a római uralom alatt)” címmel írta. Miután megtanult oroszul, 1926-ban régészeti tanulmányúton járt Leningrádban, Moszkvában, Kazanyban és Permben. Az itt szerzett anyagismeret korszerű szemléletet biztosított számára. A kapcsolatait felhasználva 1941-1942-ben László Gyulával együtt a német megszállás alatt lévő Ukrajna, főként Kijev múzeumainak népvándorlás és honfoglalás kori anyagának leltározásával és mentésével foglalkozott. Legegységesebbnek Szkítiával foglalkozó munkássága tekinthető, de igen jelentős a korai germánság reprezentatív leleteit érintő irodalmi tevékenysége. Fő törekvése volt a hun kultúra keleti összetevőinek meghatározása. Vizsgálat alá vette az avar kor fémművességét. Fontos megfigyeléseket tett a magyar őstörténettel és a honfoglalással kapcsolatban.  Régészeti és gazdaságtörténeti alapokon próbálta lokalizálni Magna Hungaria-t, illetve Levédiát. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a kazár és a normann hatásoknak. Kimerítően értekezett a tarsolylemezek művészetének eredetéről. 1945 után a múzeumi igazolóbizottság németbarátságára való hivatkozással nyugdíjaztatta. 1959-1960-ban az MTA Régészeti Kutatócsoportjának ásatási technikusa, majd a veszprémi Bakonyi Múzeum, később az MTA Régészeti Intézetének szerződéses munkatársa volt. Az archeológia 71 évesen elhunyt szaktekintélyének akadémiai tagságát 1989-ben posztumusz állították vissza. A szombathelyi Panniculus Régiségtani Egylet szülőházát emléktáblával jelölte meg.