Béri Balogh Ádám

A Rákóczi-szabadságharc során Szombathely többször is gazdát cserélt. Először 1705-ben került a kuruc kézre, de a császáriak visszafoglalták, majd 1707 januárjában a nagy dunántúli hadjárat idején Bottyán János generális ütötte fel itt főhadiszállását. A város bírája ekkor panasszal fordult hozzá egy városi posztócsináló meggyilkolása ügyében. A vizsgálat során Szabó György polgár azt vallotta, hogy Széles Zsiga kuruc az öreget megkötözve vitte a Föl (ma Kőszegi) utcában. Amikor szólt neki, hogy ne bántsa, mert semmi rosszat sem tett, az nem válaszolt, de Potyondi „ördög adta” kiáltással, lovával neki ugratott, pisztolyát a mellének szegezte, de az nem sült el. Ekkor fejbe akarta verni, de a többit nem látta, mert  beszaladt a házba. Szabó Zsuzsanna is látta, hogy Potyondi tizedes a szolgájával vonult, a posztócsináló fia pedig meg volt kötözve. Amikor könyörögtek, a fiút elengedték, de atyját, az öreg posztócsinálót magukkal vitték. Potyondi azt parancsolta, hogy „vidd hátra és vedd a fejét!” Szücs István és Varga György  szomszédok ekkor vasvillával keltek a posztócsináló védelmére, de őket Potyondi szablyával elkergette. Az ifjú posztócsináló a helyettes bíróhoz futott apja ügyében, aki a plébánossal a házhoz ment, ahol posztócsinálót őrizték, de hiába kérték, hogy csukassa börtönbe, vagy tegye pellengérre, Potyondi hajthatatlan volt. Répás István azt a parancsot adta neki, hogy  „vidd az akasztófához és üsd le ott a fejét az „adta teremtettének”, ha nem viszed, magam viszem el.”  Erre Potyondi a piac felé nyargalt és a tanúk már csak a posztócsináló feleségének sikoltozását hallották. Ahol a kuruc utolérte, azon a helyen összevagdalta, közben azt kiáltozta, hogy „labanc ez!”. A posztócsinálót a házába vitték. A tanúk elmondták, hogy mind a két válla le volt vágva, a fején három vágás volt, az álla alatt és a karján egy-egy szúrás és a kezein is több vágást láttak. A borbély kivett a fejéből egy csontot, de hat vagy hét nap múltán meghalt. Bottyán János haditörvényszék elé állította Potyondi hadnagyot, aki vallatásakor azzal védekezett, hogy a posztócsináló a labancok részére nemcsak ruhaanyagot, hanem „híreket” is szolgáltatott. Az ítéletről sajnos nem maradt fenn tudósítás, de köztudott volt, hogy Rákóczi és a kuruc generálisok igen súlyos, sokszor halálbüntetéssel sújtották a lakosság ellen erőszakot elkövetőket