Hollán Ernő

Hollán Ernő hadmérnök, altábornagy, államtitkár 1824. január 13-án, Szombathelyen született. Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. Az 1848-49-es szabadságharcban Fehértemplomnál és Szenttamás ostrománál kitűnt vitézsége miatt Kossuth őrnaggyá és hadmérnöki főnökké nevezte ki. Erődítési munkálatainak nagy szerepe volt Pétervárad védelmében. A szabadságharc leverése után internálták, majd börtönbe vetették. Kiszabadulását követően, mint mérnök, úttörő munkát végzett a talajjavítás terén. „Magyarország vasúthálózatának rendszere” című munkájában az országos vasúthálózat kialakításáról vallott elveit foglalta össze. Széchenyi döblingi bizalmas köréhez tartozott. 1865-től az országgyűlés tagja, az Andrássy-kormányban közlekedési, 1870-72 között honvédelmi államtitkár volt. Jelentős mértékben hozzájárult a Kiegyezés utáni közlekedéspolitika kialakításához. „Magyarország forgalmi szükségletei” című könyvében, Széchenyi elgondolásai nyomán, Budapest központi helyzetének megerősítését kívánta növelni, és a vasútépítéseket helyezte előtérbe a vízi közlekedéssel szemben. 1875-ben soron kívül tábornokká lépett elő, 1886-ban altábornagyként nyugalomba vonult, ugyanettől az évtől a főrendiház és a Tudományos Akadémia tagja lett. A Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója és első elnöke volt. Érdemei elismeréséül az Egylet 1885-ben Hollán Ernő-pályadíjat alapított az év legjelentősebb műszaki tanulmányának jutalmazására. 76 éves korában Budapesten hunyt el. Szombathely város szülőházát emléktáblával jelölte meg és az 'Iskola' és a 'Kiskar' utca felső szakaszának egyesítésévvel kialakított utcát 1901-ben róla nevezte el.