Szombathelyi Magyar Társaság

1823. január 16-a nevezetes dátum volt a Szily János püspök által 1793-ban alapított Szombathelyi Líceum (ma Szily J. u. 4. sz.) életében. Ezen a napon 18 másodéves hallgató „azzal a szent elhatározással gyűlt össze, hogy ezt követően Társaságba tömörülve az anyanyelv művelésével fogják szolgálni a Hazát”. Az alapítókhoz egyre többen csatlakoztak, és a taglétszám lépésről-lépésre 75-re növekedett. A heti egy alkalommal összejövő tagok, Bitnicz Lajos professzor irányításával működve, üléseiken stilisztikai gyakorlatokat végeztek, elkészült munkáikat egymással ismertették, megbírálták és kölcsönösen javították, professzoruk pedig őrködött a fölött, hogy a Társaság kitűzött céljától el ne térjen. A több mint egy évtizedes, anyanyelvet ápoló eredményes tevékenységnek egy 1836 szeptemberében kiadott helytartótanácsi rendelet, adminisztratív úton vetett véget. A határozat „mindenféle ifjúsági társaság működését a legszigorúbban eltiltotta”. Az intézkedés mintegy válasz volt a magyar nyelv ügyében az 1832-36-os reformországgyűléseken kifejtett ellenzéki magatartásra. Miután a Líceumban éveken át hiába várták az eltiltó rendelet visszavonását, a vármegye próbált meg az ügyben közbenjárni. 1841-ben kérelemmel fordult a Helytartótanácshoz, hogy indítson vizsgálatot, „vajon a Szombathelyi Magyar Társaság beletartozik-e azoknak a társaságoknak kategóriájába, melyeknek működését az 1836-os rendelet megtiltotta?” Annak ellenére, hogy Dresmitzer József győri főigazgató megállapította: „a szombathelyi líceum filozófusai között működő társaság teljesen ártatlan jellegű volt s a tanuló ifjúság nyelvi kultúrájának növeléséhez nem kevéssel járulhatott hozzá“, a Helytartótanács 1842. áprilisi válaszában a tilalmat fenntartotta és „nem adott engedélyt a Szombathelyi Magyar Társaság működésének visszaállítására”.