Reményi Ede

„Szombathely város tanácsa és közönsége, kitűnő hazánk fia, Reményi Ede hegedűművész úrnak, a magyar nemzet dicsőítésében szerzett érdemeit kellő méltánylattal fogadván, Szombathely városban adott hangversenyét követően, díszpolgárának egyhangúlag megválasztatik.” Az 1861. július 17-én kelt városi határozat a Miskolcon 1828. január 17-én született Reményi (Hoffmann) Edét, 19. századi nemzeti zenekultúránk egyik legjelentősebb képviselőjét jutalmazta. Reményinek, mint „Görgey kedvenc hegedűsének” 1849-ben menekülnie kellett. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül Amerikába ment, és mint képzett, kulturált hegedűművész tért vissza. Európában rövid idő alatt páratlan karriert futott be. 1852-53-ban a fiatal Brahmsot vitte magával hangversenyútjaira, és Liszt Ferenc weimari köréhez kapcsolódott. 1854-ben hosszabb ideig Londonban működött, a királynő hegedűsévé nevezték ki. 1860-ban amnesztiát kapott és hazatért. 15 éven át volt a magyar zenei élet sokat ünnepelt egyénisége. Hangversenyeket adott az ország különböző városaiban, számos nagy jelentőségű alapítványt tett. 1870-ben rövid ideig a Nemzeti Színháznak volt hangversenymestere. Részt vett a Zeneakadémia megalapításában, majd újra külföldre távozott. Párizs, London után 1878 őszén véglegesen az USA-ban telepedett le, ahonnan már csak koncertutakra jött át Európába. 1891-ben jutott el még egyszer Magyarországra. Reményi hegedűjátékának, a kortársak szerint, mindig jellegzetes magyar, gyakran cigányos motívumokkal díszített rendkívüli szuggesztív erőt sugárzó virtuozitása volt. Hangversenyein világszerte a magyar zenét népszerűsítette. 1898-ban egy San Franciscó-i koncert közben, a pódiumon, örökre kiesett kezéből a vonó.