Kresznerics Ferenc

Kresznerics Ferenc a község tanítójának gyermekeként, 1766-ban, Iváncon született. A hittudományt és filozófiát Pozsonyban tanulta. Kitűnt matematikaszeretetével és hatalmas nyelvtudásával. Németül és franciául beszélt, görögből fordított, olasz nyelvtan könyvet írt. Foglalkozott a keleti, a héber, a perzsa és a török nyelvekkel. Szily János püspök 1790-ben szentelte pappá. Ezután Nádasd, Salomvár, majd Zalaegerszeg káplánja volt, innen hívták meg az 1793-ban alapított Szombathelyi Líceum matematikai katedrájára. 1807-ben ő vizsgáztatta Széchenyi Ferenc István és Pál nevű fiait, akik a Líceum magántanulói voltak.  Tanársága éveiben „Közmondás”-ainak gyűjteményét, majd kétkötetes pénztani könyvét: „Nummi veteres”-t jelentette meg. Katedrájáról leköszönve, 1812-ben Alsó-Ság község (ma Celldömölk része) plébánosa lett. Professzori könyvtárában több mint kétszáz ősnyomtatványt hagyott a Líceumra. Kresznerics Ferenc főképpen a magyar nyelvészetben alkotott maradandót.  Plébánosként közel húsz esztendeig dolgozott „Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal” című etimológiai nagy-szótárán, amelynek első kötete 1831-ben, Budán jelent meg. A több mint nyolcvanezer szó eredetét, változatait leíró hatalmas munka második kötete még a nyomdában volt, amikor a szinte teljes ismeretlenségben dolgozó vasi nyelvtudós, 1832. január 18-án elhunyt. Méltatója, Kovács Lajos így búcsúzott tőle: „Amíg élt, szerénysége miatt nem vettek róla tudomást, amikor meghalt, még jobban elfelejtették. S ma beszélnek Verseghyről és Kazinczyról, Fogarasiról és Ballagiról, pedig ők csak ott arattak, ahol Kresznerics a töretlen ugart, kemény munkával felszántotta.” A tudós emlékét márványtáblák, Celldömölkön pedig 2014-ben állított bronzszobor őrzi.