Freyler Mária Irma

1926. január 21-én egy elegáns hölgy állt a Szombathelyi Törvényszék bírája előtt, akit okirat hamisítással és a grófi cím jogosulatlan használatával gyanúsítottak. A magát Sztáray Irma grófnőnek, Sturdza Demeter gróf feleségének tituláló asszony, valódi neve Freyler Mária Irma volt. A kirschlagi Széchenyi uradalom gazdatisztjének leánya 1867-ben, Kőszegen született. A feltűnő szépségű lány tökéletesen beszélt németül, angolul és franciául, sportolt, lovagolt, kitűnően táncolt, remek modorával, elegáns öltözködésével a városi bálok állandó szereplője volt. 17 évesen, a szülői házat elhagyva, Budapestre szökött és a Népszínház igazgatója képességeit felismerve azonnal szerződtette. A nevét Tihanyi-Freylerre változtató színésznőért rajongtak a férfiak. Miután barátja, a részvénycsalással meggyanúsított Piufisch Lajos bankár, főbe lőtte magát, Irmát is kihallgatták. Az eset után Somossy Károly Orfeum igazgató segítségével Bukarestbe szerződött, ahol az éjszakai élet előkelőségeinek már Sztáray Irma grófnőként mutatkozott be. Népszerűségének nem ártott, amikor ékszerlopásért háromheti fogházra ítélték. Sturdza Demeter gróf, Románia későbbi külügyminisztere, állítólag feleségül vette, és ezt követően Sturdza grófnő néven a legkülönbözőbb szélhámosságokat követte el. Bécsben panziót nyitott, és amikor bebizonyosodott, hogy két osztrák miniszter nevére is váltót hamisított, kétévi börtönre ítélték. Kiszabadulva Párizsban folytatta mesterkedéseit. Váltóhamisítás miatt itt 3 évet kapott. A börtön után Drezdában írónőként reklámozta magát, erotikus novelláiról azonban kiderült, hogy azok plágiumok, ekkor Bécsbe szökött, ahonnan több császárvárosi kereskedő feljelentése alapján jutott a szombathelyi ügyészség fogházába. Talán hihetetlenül hangzik, de a szélhámosnő története „happy end”-el végződött. A sajtó 1938-ban „Egy világhíres asszony halála” című cikkben búcsúzott tőle. „Új sír domborodik a szombathelyi Szentmárton temetőben. Felirata szerint Tihanyi Irma Mária élt 71 évet… Miután 5 év fegyházbüntetését kitöltötte Szombathelyen – a Zrínyi utca 11. számú házban – telepedett le, nyelvtanárnő lett és ebből élt mostanáig, mígnem az örökletes halál, emlékével együtt sírba nem vitte”.