Erkel kórus

„Tenni kell valamit, ... mert 1958 alkonyán, Szombathelyen egyetlen vegyeskar sincs...”. A Haydn jubileumi évre készülő Schmidt Mihály dilemmáját egy csapásra megoldotta az 50 éves Szombathelyi Zeneiskolát köszöntő kórus fellépése. Az 1959. január 25-én, a Savaria Múzeum nagytermében „Stabat mater”-t éneklő együttes azután, Schmidt karnagy úr vezetésével, „Zenebarátok kórusa” néven városi reprezentatív énekkarrá fejlődött. Az együttes művészi teljesítményét nemcsak a koncertlátogatók, hanem a hivatalos döntéshozók is elismerték. 1960-ban a Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola által működtetett énekkart Vas Megye Tanácsának kórusává nyilvánították, amely Erkel Ferenc születésének 150. évfordulója tiszteletére felvette a zeneszerző nevét. A közel száztagú kórusnak ekkor diákok, pedagógusok mellett szép számban voltak tagjai jó hangú városi polgárok is. Repertoárjukon madrigálok, romantikus művek, valamint Liszt Ferenc, Kodály Zoltán és Bárdos Lajos legszebb kórusművei szerepeltek. A művészi teljesítmény és a szakmai munka elismeréseként 1966-ban az együttes elnyerte az „Aranykoszorús kórus” minősítést. A karnagyi posztot az 1967-ben nyugdíjba vonuló Schmidt Mihálytól Deáki István, majd 1972-ben, a KISZ kórussal való egyesülés után, Horváth Rezső vette át. 1983-tól a Vasi Volán vállalat lett a kórus szponzora. 1984-ben az alakulás 25. éves jubileumára készült történeti összefoglalót Tóth Gabriella levéltáros kórustag állította össze, részletesen megörökítve a kezdetek és a 1970-1980-as évek eseményeit. A rendszeresen vezetett kórusnapló biztos alapja volt a kórustörténeti füzeteknek, amelynek 2019-ben kiadott reprezentatív, színes darabja méltó összefoglalása az elmúlt hat évtized történéseinek.