Mátyás király

Mátyás király, miután legyőzte az ellene fellázadt és Frigyes császárhoz pártolt nyugat-magyarországi felkelőket, 1483. január 25-én, Kőszegen, ünnepélyes oklevelet állított ki, amelyben megerősítette a császártól visszafoglalt város Károly Róbert királytól származó privilégiumait, és változatlan formában engedélyezte, hogy a polgárok áruikkal az országban öt éven át vámmentesen közlekedhessenek. A kincstárnak fizetendő adóikat pedig oly módon „engedte el”, hogy az ilyen címen beszedett pénzt a város védőfalainak megerősítésére fordítsák. A király az ezt követő napokban érkezett Szombathelyre, ahol érdeklődéssel szemlélte meg Savaria még látható római köveit. A hagyomány szerint a püspökvárban Szombathely akkori ura, a győri püspökké alig egy éve kinevezett nagylucsei Dóczy Orbán fogadta. A főpap rendkívüli munkabírásával, szorgalmával és leleményességével Mátyás egyik legbefolyásosabb embereként, a királyság pénzügyi vezető tisztviselője is volt. A rövid uralkodói látogatás után történteket Bonfini krónikája így foglalta össze: „Mivel igen kemény idő volt, a király elhatározta, hogy telelni visszavonja az országba csapatait. Ezért Tatára ment, itt töltötte a negyvennapos böjtöt és a hadi fáradalmaktól felüdítette és felfrissítette testét, lelkét. Húsvét ünnepe előtt tizenkét nappal tért vissza Budára”.