Richter patika

Szombathely város 1796. január 30-án tartott tanácsülésén határozatot hozott, amelyben: „Richter János ide való Apaticarius kérése, minthogy maga jó viselete közönségesen megtapasztaltaték, az Purgerségre, helyben hagyatott”, így a nevezett személy teljes jogú szombathelyi polgárrá lett. Szigetváry Ferenc gyógyszerészet-történeti kutatásaiból tudjuk, hogy ezzel létrejött Szombathely város második, „Ad Oculum Dei”, azaz „Isten szeméhez” címzett patikája. Richter János, a grazi születésű „apaticarius” gyógyszerészetét - praktikus okokból – a várpiacon (a mai Berzsenyi téren, a volt városháza helyén) nyitotta meg, ahol nemcsak a helyi lakosok, hanem a piacra venni, vagy eladni érkező vidékiek is megfordultak. Felesége, Hollán Magdaléna, Hollán József orvosdoktornak, Hollán Ernő édesapjának a nővére volt. Richter kezdetben a Kám (ma Szily János), majd a Forgó (ma Belsikátor) utcába lakott, végül 1803-ban a Kiskaricsa (ma Kiskar) utcában vett lakást. Patikáját az 1808-ban megtartott vizsgálat általánosságban rendben találta, de Szalay főorvos a „kisebb hiányosságok miatt kilátásba helyezte a gyakoribb ellenőrzést”. A város 1809-es francia megszállásakor Richter János házába 2 tisztet szállásoltak be. Patikáját 1823-ban, 68 éves korában, adta el segédjének, aki Krisztina nevű leányát feleségül vette. Neupauer György győri születésű, 25 éves „apotekáriust”, a szombathelyi tanács ülésén, 53 Ft taxa lefizetése után, ezt követően választották szombathelyi polgárrá.