Steffek Albin

Steffek Albin édesapja morva vándorfestőként dolgozott Magyarországon. Fia 1893. február 1-én, Szombathelyen született. A mesterséget önképzéssel sajátította el. Az apa elmondása szerint „a fiú már gyermekként segítette a muraszombati templom kifestésében”. Steffek Albin az I. világháborúban harcolva került orosz hadifogságba. Képességeit felismerve Moszkvába vitték, ahol operaházi díszletek készítésén dolgozott. 1922-ben tért haza. Feleségét 1924-ben, drámai körülmények között meggyilkolta, ezért négy év börtönbüntetésre ítélték. A családi tragédia nyomasztó emléke élete végéig elkísérte. Kiszabadulása után fogadalomból kifestette Mátraverebély-Szentkút zarándok-templomát. A kőszegfalvi templom 1939-ben általa festett oltárképén, a fogolyszabadító Szent Lénárd előtt térdelő, bilincseitől megszabaduló fogoly alakjában, saját magát örökítette meg. „Könnyed, illuzionisztikus hatású seccoi”, további közel félszáz, elsősorban nyugat-dunántúli templomot és kápolnát díszítenek, de a profán festészetet is művelte. 1950 után képeivel rendszeresen jelen volt a „vasi tárlatokon” és díszletfestéssel támogatta az amatőr színjátszókat is. 1956-ban a postás színjátszók „Néma levente” című szombathelyi előadásának kritikusa kiemelten méltatta Steffek Albin „középkor-végi légkört teremtő” díszleteit.  A 74 éves korában elhunyt festőművész halálának negyed százados évfordulóján a szombathelyi Megyei Művelődési Központban életművét bemutató kiállítás nyílt, amely elsősorban a szombathelyi egyházmegye templomaiban található műveiről adott átfogó képet. Munkásságának méltatója kiemelte: „az 1935-ben készült, perenyei templomban látható Szent Ágota ciklus Magyarországon egyedüli képsorozatként jeleníti meg a vértanú életét”.