gróf Apponyi Albert

Apponyi Albert, gróf, nagybirtokos, arisztokrata, politikus, miniszter, a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1846-ban, Bécsben született.  1872-től a Deák, a Szabadelvű, a Nemzeti, majd a Függetlenségi Párt képviselője volt a parlamentben. 1906-1910 és 1917-1918 között vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztet töltötte be. Nevéhez fűződik a „Lex Apponyi” (1907. 27. tc.) néven elhíresült, a Monarchia területén élő nemzetiségeket feleslegesen provokáló, iskolatörvény keresztülvitele. Az I. világháború után ő volt a párizsi magyar békedelegáció vezetője, majd 1920 után a parlamenti ellenzék legitimista vezérszónoka. 1921-ben, 75. születésnapján, a „Vakok Intézetének felállításában szerzett érdemeiért”, Szombathely város díszpolgárává választotta. Genfben, a Népszövetségben, 1933. február 7-én bekövetkezett haláláig, Magyarország fődelegátusi feladatkörét látta el, ahol kitűnt nagy nyelvtudásával és szónoki képességével, amelyet a trianoni békeszerződés revíziójáért folytatott harc szolgálatába állított. Apponyit a Mátyás-templom kriptájába, királyok mellé temették. A gyászszertartást Mikes János szombathelyi püspök vezette. A bukaresti ’Dimineata’ (Reggel) című lap így búcsúzott tőle: „Habár ellenségünk is volt, megrendülve fogadjuk halálának hírét, mert tudjuk róla, hogy hatalmas államférfija volt nemcsak Magyarországnak, hanem Európának, s rendkívüli műveltségét világszerte ismerték. Magyarország gyászában mi is részt veszünk.”