Szemüveg

Ambrus, Ágoston-rendi szerzetes, az itáliai Calepóban 1502-ben megjelentetett egy nagy latin lexikont, amely azután 7, 10, majd 11 nyelvre bővítve számos kiadást ért meg. Az 1585. évi lyoni, tíznyelvű kiadásba már a magyar szavak is belekerültek. Ez a latin-magyar szójegyzék a 16. századi szótáraink között a legnevezetesebb, és a magyar nyelv történetéhez rendkívül értékes adatokat szolgáltat. Ismereteink szerint itt nevezték először a szemüveget, a „specillum ocular”-t „papa-zöm”-nek. Vajon honnan ered a látásjavító szemüveg „pápaszem” elnevezése?
A formális logika szerint ennek alapját egy szemüveget viselő pápa adhatta. Nem is kell sokáig kutatni ahhoz, hogy felfedezzük X. Leót, akiről a kortársak feljegyezték, hogy súlyos rövidlátása miatt az olvasásához rendszeresen használt szemüveget. X Leó a 217. pápa, uralkodása 1513-1521 közé esik, és a magyarok közül jó néhányan személyesen találkozhattak vele. Közülük is kiemelkedik Erdődi Bakócz Tamás, aki ellenfele volt az 1513. évi konklávén. Bakócz és kísérete, miután huzamosabb időt töltött Rómában, közvetlen közelből figyelhette meg a pápa szemüveghasználatát. X. Leó kezében, a róla készült festményeken is jól láthatóan, ott van az olvasó üveg. Aligha kérdéses, hogy ez befolyásoló élmény volt, és a pápa fogyatékosságát pótló „szem”-ről eredhet a díszes kivitelű optikai eszköz „pápaszem” elnevezése. A kifejezés ennek révén kerülhetett az 1585-ben kiadott „Calepinus” szótárba. A látás romlása azonban nemcsak a főpapokat sújtó fogyatékosság volt. Ha az írás- és olvasás tudománya nem is volt jellemző a 16-17. századi népesség többségére, a gyengén látó szem főleg a kézművesek munkáját akadályozta. A városokban azután a 17. századtól megjelentek az üveges céhek is, amelyek pápaszem készítéssel is foglalkoztak. Szombathely első ilyen iparosa az 1703. február 10-én polgárjogot nyert Player János „üvegjártó” volt. Leszármazottai Üvegjártó Fülöp és Üveges Péter 1720-ban azután Szentmártonban folytatták az ipart.