Grimm Károly

„Műhely volt a szombathelyi pékség, amelyet mi, gyerekek, nyaranként meglátogathattunk. Ez egészen más világ volt, mint a mi józsefvárosi világunk. Nem a pesti külváros, hanem a vidéki kisváros volt ez, amit az emberi atmoszféra szabott meg. Pesten, egy puszta létéért küzdő lakatosmester gyermekei voltunk, míg Szombathelyen a köztiszteletben álló, egykori polgármester unokáiként az egyemeletes régi családi házban lakhattunk, amelynek minden zugát áthatotta a friss kenyérnek csodálatos illata…” Az 1885. február 11-én, alig 50 évesen elhunyt Grimm Károly szombathelyi polgármester egyik unokájának emlékezése ad szemléletes képet a XIX. század végi megyeszékhely hangulatáról, ahol a városi sütőmestert 1878-ban választották polgármesterré, aki azután haláláig volt az akkor még alig tízezer lakosú  város első embere. Ő volt az utolsó olyan polgármester, aki nem főállásban töltötte be a hivatalát. „Derék, igazságszerető, higgadt, komoly megfontoltságú férfiú volt, aki nagyszerű eréllyel győzedelmeskedett a párviszályoktól felkorbácsolt szenvedélyek felett.” – írta róla méltatója. Polgármestersége idejében épült fel a szombathelyi városháza és Szombathely színháza, és ő nyitotta meg 1880 nyarán a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók országos nagygyűlését. Grimm Károly egyik szorgalmazója volt az ipariskolai képzés megújításának. Halálakor az egész város meggyászolta. Búcsúztatóját lakóháza (Fő tér 26. sz.) előtt tartották, ahonnan több ezren kísérték utolsó útjára a szentmártoni temetőbe.