Horváth József Elek

Az 1784. február 13-án született Horváth József Elek nem hagyott ránk számottevő köteteket, írásainak többsége alkalmi költemény, kéziratban maradt, vagy lappangó hazafias mű. Az író a vasi megyeszékhelyen végezte a középiskolát, és itt kezdte teológiai tanulmányait is. Korai versei az alma matert és Szombathely egyházi vezetőit, Herzan Ferenc bíborost és Somogyi Lipót püspököt méltató versek voltak. Abbahagyta a szemináriumot, csatlakozott a Napóleon ellen felkelt nemesi sereghez, ott volt a ménfői csatában. Az insurrectio végeztével Pozsonyban jogot hallgatott. Ügyvédbojtárként tért vissza Vas megyébe. Az 1810-es években Kazinczyval, Berzsenyivel, Döbrentei Gáborral, Dukai Takács Judittal levelezett. Versei magánkiadásként és folyóiratokban jelentek meg. Az 1825-ben kiadott „Szombathely’ évei” című művében a város történetét szedegette versbe a római kortól 1809-ig. Családjával Somogyba költözött. 1829-ben a kaposvári gimnázium igazgatójává nevezték ki. Élete alkonyán a Magyar Tudós Társaság levelező tagja lett. Az Akadémia titkárának számolt be nemzeti tematikájú kéziratos műveiről és műfordításairól. Kiadásukhoz sem Pest-Budáról, sem mecénásaitól nem kapott elegendő támogatást. Alig 50 évesen, 1835-ben, Kaposvárott hunyt el. Irodalomtörténeti és esztétikai tárgyú könyve: „A Szép Tudományok ismértetése” posztumusz kötetként jelent meg 1836-ban.