Szabó Ernő

A Nyitra vármegyei Szabó família III. Ferdinánd császártól 1651. február 15-én kapott nemességet. A házasságkötés folytán Vasmegyébe költöző  Szabó Ignác megyei alispán, a kerületi tábla ülnöke, fia járási szolgabíró, Ernő nevű unokája pedig 1887--ben Szombathely  polgármestere lett. Szabó Ernő, ma úgy mondanánk „egyciklusos” városvezető volt, de viszonylag rövid működése ellenére jelentős városfejlesztési eredmények fűződnek a nevéhez. Több európai tanulmányutat tett, amelynek tapasztalatait hasznosítva létrehozta a Szombathelyi Pénzügyigazgatóságot,   ennek  Kőszegi utcában felépített székházába, fél évszázad múltán,  az 1945-ben lebombázott városháza hivatalai működtek. Az állat vásárokat kiköltöztette a Főtérről, hivatali idejében kezdődött az utcák aszfaltozása. A Magyar Államvasutakkal  megállapodott a Szombathelyi  Üzletvezetőség székházának felépítéséről és a képviselő testülettel jóváhagyatta a Király utcától a vasútig nyitandó új - a mai Széll Kálmán - utca tervezetét. Tisztségéről 1892-ben való lemondása után,  városi képviselőként tevékenykedett és aktívan vett részt a Szépítő Egyesület munkájában. 1894-ben bucsui kúriájába költözött és ezt követően mint virilista a vármegyei politikai élet szereplője volt. Hosszú betegeskedés után 81 évesen 1929-ben Bucsu községben hunyt el. Sírboltján nincs feltüntetve, hogy  Szombathely  város polgármestere volt.