Tizenháromváros

Szombathelyen a Szelestey utcának a Március 15-e tértől a Gyöngyös patakig tartó szakaszát a századfordulón még „Tizenháromváros” utcának nevezték. 1914-ben, a Gyöngyös-híd megépítése után egyesítették a Tizenháromváros utcát a Szelestey-vel, és ennek megfelelően javították a házszámozásokat. A helytörténészek régi dilemmája volt, hogy vajon honnan származhat a „Tizenháromváros” elnevezés? Erre a kérdésre a „népi etimológusok” kézenfekvő válasza úgy szól, hogy „ezen a területen 13 ház épült”. Tudjuk azonban, hogy csak Vas megyében, Szombathelyen kívül Sárváron és Jánosházán is volt „Tizenháromváros” nevű utca, és még tágabb horizontra tekintve azt láthatjuk, hogy ugyanilyen nevű településrésze volt Pápának, Sárvárnak, Debrecennek, Szegednek, Kolozsvárnak is, hogy csak a legismertebbeket említsük. A kérdést a településnév etimológusok már a századfordulótól kezdve elemezték és az elnevezés eredőjét a várostörténészek szélesebb történelmi összefüggésben kutatva magyarázták meg. Elméletük azóta általánosan elfogadottá vált. A történészi okfejtés szerint 1412-ben, az állandóan pénzszűkében lévő Luxemburgi Zsigmond magyar király Velence elleni háborújára készülve, sógorának, II. Ulászló lengyel királynak 185.000 aranyforintért „régi jogaik megtartása mellett” elzálogosított 13 szepesi várost. Ezeket azután Mária Terézia csak 1773-ban váltotta vissza a Jagelló uralkodóktól. A császárnő ekkor, „megígérve a régi jogok tiszteletben tartását”, a „tizenháromvárosok” kereskedőinek nemcsak a monarchia területén való szabad mozgását, de az egyes településeken felépített áruraktáraik őrséggel való biztosítását is engedélyezte. A XVIII. század végétől ezekben a városokban – így Szombathelyen is – az egymás közelébe telepedett „tizenháromvárosi raktárakat őrző fegyveresek” utcái a mindennapos használatban kapták a „Tizenháromváros” nevet.