Sobri

Sobri Józsi, a Pap József néven született dunántúli betyár, a nevét származási helyéről, a Sopron vármegyei Sobor falutól kapta. Családjával innen került Vas vármegyébe, Mikosdpusztára, ahol apja az uradalom kanásza volt. Sobri 18 évesen egy disznó ellopásáért került Vas vármegye szombathelyi tömlöcébe, a levéltár régi épületének pincéjébe. A nép ajkán élő legenda szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak Benkő Lázár porkoláb feleségéhez fűződő szerelmi kapcsolatáról, és arról, hogy egyik rabtársától megtanult írni és olvasni. Öltözködése is megváltozott. Amikor hazatért, már cifra ruhát viselt, az ehhez szükséges pénzt kalandorsággal teremtette elő. 1835-ben Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Leghíresebb akciójukra 1836-ban, Kónyban került sor, amikor a győri káptalan pénztárát és a kasznár minden vagyonát is elrabolták. Hunkár ezredes ezt követő kirablása már végzetesnek bizonyult, mert az áldozat, akit szó szerint egyetlen fillér nélkül hagytak, személyesen a nádornál tett panaszt. Ezt követően a vármegyék a betyárokra hajtóvadászatot rendeltek el. Sobri Józsi fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki. Sobri ekkor a csapatát kétfelé osztotta. A Milfajt vezette társaság a Vértesbe, Sobri a Bakonyon át dél felé tartott. Milfajt Ferkót, aki egy mulatság során meglőtte magát, elfogták, és 1836. december végén a veszprémi „talpon álló” (=rögtönítélő) bíróság felakaszttatta. Sobrinak, akárcsak élete, a halála is legendává lett. Amikor csapatát 1837. február 17-én a Somogy és Tolna vármegye határán lévő Lápafőnél bekerítették, a pandúrokkal szabályszerű ütközet alakult ki. A betyárok még sebesülten sem adták meg magukat. Folyamatosan tüzeltek a lándzsákkal támadó 30-35 főnyi katonára. Sobri amikor látta, hogy nincs menekülés szíven lőtte magát. Halálát követően valóságos kultusz alakult ki körülötte, Rózsa Sándor az Alföld, Sobri a Dunántúl leghíresebb betyárja. Nevét mesék, dalok és táncok, népművészeti tárgyak és a betyárcsárdák romantikája őrzi.