Siess nyomda

A Bécsújhelyről származó Siess József 1749-ben alapított nyomdát Sopronban. Amikor 1787-ben II. József császár központosította a papnevelést, Szily püspök a szombathelyi szeminárium megürült épületébe, Siess Józseffel való megegyezés után, fióknyomdát telepített. A nyomda kezdetben püspöki körleveleket, egyházi nyomtatványokat és alkalmi kiadványokat készítő műhelyként működött. Ulreich Tibor és Kuntár Lajos kutatásaiból tudjuk, hogy a szeminárium Szombathelyre 1790-ben történt visszaköltözése után, a nyomda a mai Fő tér 9. sz. alatt egykor működött postahivatal épületébe költözött. Vezetője ekkor Siess József Antal nevű fia volt, akinek Vas vármegye hivatala 1792-ben adta le első megrendelését. A fő- és alispáni jelentések, közgyűlési meghívók és egyéb űrlapok készítésének ellenértékeként a vármegye 1793-ban 1000 forintot fizetett. A Siess nyomda által készített első könyv, a magyar szépirodalom egyik korabeli remekműve, Mikes Kelemen „Törökországi levelei”-nek magyar kiadása volt. A kultúrtörténeti ritkaság sajtó alá rendezése Kultsár István szombathelyi gimnáziumi tanárnak köszönhető, aki 1794-ben kapta kézbe a bujdosó Rodostóban írt kéziratát. 1799-ben Siess sajtóján nyomtatták a „Magyar-Szó-Játék”-ot, valamint a Kultsár István által írt „B. Laudonnak Nándorfehérvári győzelme” című eposzt, amelyben a szerző versben köszöntötte báró Laudon osztrák táborszernagyot, az 1789 évi osztrák-török háborúban kivívott győzelme alkalmából. A Siess nyomda közel két évtizedes szombathelyi működése során 111 latin, 33 magyar és 3 német kiadványt készített. Siess Antal 1806. február 18-án, 50 évesen hunyt el. Örökösei a nyomdát Perger Ferenc nevű alkalmazottjuknak adták el, aki a nyomdát 1840-ig működtette.