Marchthaler

Az elmúlt évben jelent meg magyarul Veit Marchthalernek, Ulm város tanácsosának 1588-ban papírra vetett magyarországi útleírása. A németországi város levéltárából előkerült kéziratot Németh S. Katalin könyvtáros minden részletre kiterjedő tanulmányával az MTA könyvtára adta közre. Marchthaler, aki foglalkozására nézve takácsmester volt, a 15-16. század fordulóján két évtizeden át élt Magyarországon. 1580 szeptemberében az ulmi Sermar kereskedőház képviselőjeként a Dunán tutajozva érkezett Bécsbe. Két évig élt a császárvárosban, ahonnan árubeszerzéseket intézve rendszeresen utazott Magyarországra. Ezt követően állt Lazarus von Henckel német bankár szolgálatába, aki Rudolf császártól megkapta az alsó-magyarországi rézkereskedelem monopóliumát. Üzleti célú utazásai során, elsősorban az erdélyi fejedelmi udvarban, többször teljesített diplomáciai küldetéseket is. Emlékirata három fejezetből áll. Az első a nyugat-magyarországi, a második a felvidéki, a harmadik erdélyi útjait örökítette meg. „Ars poetikáját” – ha lehet ezt a kifejezést használni – így fogalmazta meg: „írásommal nem akarok sem királyt sem fejedelmeket informálni, hanem az a szándékom, hogy csupán csak magamnak feljegyezzem, amit azokon a helyeken ahol megfordultam, láttam, hallottam és szorgalmas kérdezősködés során megtudtam”. Marchthaler Vas vármegye több településéről részletesen ír. Személyes tapasztalatait mindennél jobban bizonyítják ezek a sorai: „Körmendről Vasváron át Sárvár felé utazva, kelet felé láthatjuk a Somlót és a Ság-hegyet. Az elsőn egész kellemes bor terem, a Ság-hegynek azonban fanyarabb az itala.” Szombathelyről ezeket olvashatjuk: „Sárvártól két mérföldre nyugatra fekszik Szombathely, amely a győri püspökhöz tartozik. Sok évvel ezelőtt nagy pogány vagy római városnak kellett itt lennie, ami azonban annyira elsüllyedt és eltűnt a növények között, hogy nem látható különös nyoma, csupán az a sok boltozat és fal, amit a földművesek szántás közben találnak, amikor antikvitások és numizmaták (sic) is kerülnek elő.”