Mosonyi Dezső

Szombathelyen, a Király utca 1. számú házának falán egy alig észrevehető kis tábla tudatja az arra járókkal, hogy „Ebben a házban élt és dolgozott elhurcolásáig dr. Mosonyi Dezső, a szegények orvosa”. A Zalaszentgróton, 1888. február 22-én született fiatalember Keszthelyen érettségizett és a Budapesti Orvosi Egyetem elvégzése után, 1916-tól Reissmann Adolf tanársegédeként a Szombathelyi Bábaképző Intézet orvosa volt. 1917-ben Bécsben vette feleségül Ulmann Dóra tanárnőt. Szombathelyen a házaspárnak két gyermeke született. Gál József kutatásaiból tudjuk, hogy Mosonyi Dezső orvos-szakmai munkája mellett aktív muzsikus volt. Hegedűn játszott a Vasvármegye és Szombathely Város Kulturális Egyesületének Zenei Szakosztálya keretében működő szimfonikus zenekarban, majd Bárdos Alice zongoraművésznővel együtt alapították meg a „Collegium Musicum” kamarazenei együttest. Mindemellett zenetörténeti és zeneelméleti kutatásokat végzett, és e tárgyakban rendszeresen tartott népszerűsítő előadásokat. Nevéhez fűződik Ludwig van Beethoven Bécsből írt levelének megtalálása, amelyben a zeneszerző a Kámonban élő Reiszig Lajosnak szóló sorokkal a címzettet egy alkalmi versének megzenésítéséről értesítette. Mosonyi Dezsőnek „A zene lélektana új utakon” című könyvét, amelyhez Charles Baudouin genfi professzor írt bevezetőt, 1934-ben Budapesten, a Somló Könyvkiadó jelentette meg.  A tevékeny szombathelyi polgár életének tragédiáját a vészkorszak intézkedései okozták. 1939-ben a sajtó kiemelten foglalkozott a hírrel, hogy az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) alkalmazásában álló orvos, morfiummal öngyilkosságot kísérelt meg. Az esetről kollégái úgy nyilatkoztak, hogy Mosonyi doktor a készülő zsidótörvények intézkedéseitől tartva, az OTI-nál viselt állását féltve, követte el tettét. Sorsa végül 1944-ben teljesedett be, amikor családjával együtt Auschwitzba hurcolták, ahonnan nem tért vissza.