Dömötör Sándor

Az 1908. február 24-én született Dömötör Sándor néprajzkutató, a Savaria Múzeum egykori igazgatója, számos helyi témájú tanulmány szerzője. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. A Szegedi Egyetemen írt doktori dolgozatát 1930-ban „Betyárromantika” címen adták ki. Gyakornoki éveit a Magyar Nemzeti Múzeumban töltötte, majd a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapja balatonkenesei üdülőjének vezetője volt. 1949-ben lett az államosított Vasvármegyei Múzeum igazgatója. Irányításával kezdődött a háborús károk felszámolása, a belső berendezés, a vitrinek rendbehozatala, a sérült anyag szakszerű restaurálása és az új kiállítás megrendezése. Dömötör Sándor nevéhez kötődik Vas megye szellemi és tárgyi néprajza szisztematikus gyűjtésének megkezdése, többek között a Vas megyei Petőfi-, valamint a dunántúli betyárvilág hagyományainak feldolgozása. Megválasztották az 1951-ben alakult szombathelyi írócsoport elnökének. Alapos irodalomtörténeti tanulmányokat tett közzé Jókai Mórról, Eötvös Józsefről. Bibliográfusai több mint félezer publikációját, tudományos közleményeit és ismeretterjesztő cikkeit gyűjtötték össze. 1957-től nyugdíjazásáig a Budapesti Népművelési Intézet munkatársaként fontos szerepe volt a honismereti mozgalom megindításában és szervezésében. Több népmesegyűjteményt adott ki, a „Mezőgazdasági eszközök és termelő módok alapformáinak élete Nyugat-Dunántúl gazdálkodásában” című akadémiai pályaműve, „A betyárok 1848-as szerepe a néphagyományban” című tanulmánya kéziratban maradt. A Magyar Néprajzi Társaság, majd a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1979-ben tiszteletbeli tagjának választotta. Őrségről írt kötetét Körmend város 1985-ben bekövetkezett halála után jelentette meg.