Walder Gyula

Wälder Gyula 1884. február 25-én született Szombathelyen. Édesapja jónevű építész, számos városképi jelentőségű szombathelyi épület tervezője, nagybátyja Wälder János festőművész volt. A Wälder-családban meglévő művészi hajlamok benne teljesedtek ki. Az adottságok és a szülői ház barokkos eklektikája egyaránt meghatározták életútját, amely a neobarokk építészet egyik legjelentősebb hazai mesterévé avatta. Budapesten, Balassagyarmaton, Kisvárdán, Szegeden, Miskolcon számos középületet emelt, de a barokk stílus bemutatásáért és megőrzéséért Egerben tette a legtöbbet. Neki köszönhető a minorita templom művészi restaurálása, és oroszlánrésze volt abban, hogy a város megőrizte barokk építészeti egységét. Gyöngyösön a Szent Bertalan, Debrecenben a Szent Anna templomok restaurálásával öregbítette hírnevét. A Pozsonyi Közkönyvtár és Múzeumépület tervpályázatán 1910-ben első díjat nyert. 1923-ban lett a Budapesti Műszaki Egyetem Ókori-építéstani Tanszékének egyetemi tanára. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tisztviselőjeként készítette a Margit-sziget, a Villányi úti Cisztercita Gimnázium és a Madách tér monumentális épületegyütteseinek terveit. Szombathely mai arculatának kialakításához is jelentősen hozzájárult. 1922-ben Varga László egyetemi tanárral első díjat nyertek a város rendezésére kiírt pályázaton. A Niesner Aladárral készített szabályozási tervük máig ható eredményeként épült meg a Brenner Tóbiásról elnevezett „belső körút". Ő tervezte a Szent Márton templom nyugati irányú bővítését és a domonkos kultúrházat. 1930-ban megkapta a Corvin koszorút, 1935-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Könyvei és szakmai értekezései napjainkig haszonnal forgathatók. 50 éves volt, amikor Budapesten váratlanul meghalt.