Welther Károly

A kolozsvári születésű Welther Károly Szolnok-Doboka vármegyei ügyész, családjával, erdélyi menekültként, a második világháború végén érkezett Szombathelyre. 1949-1950-ben Kőszeg város tiszti főügyésze volt Az ötvenes években felvették a Szombathelyi Ügyvédi Munkaközösségbe. 1956. október 23-án az ő javaslatára állították fel a „Szombathelyi Értelmiségi Bizottságot”. A hat nyelvet beszélő, nagy műveltségű ügyvédet október 28-án választották meg a Vas Megyei Forradalmi Bizottság elnökének. A megye forradalmi vezetőjeként betartotta és betartatta a törvényeket. Jórészt neki köszönhető, hogy november 4-ig sem Szombathelyen, sem pedig a megyében nem történt vérontás és komolyabb fegyveres összecsapás sem volt. Bár többen tanácsolták neki, a szovjet intervenció dacára sem szökött külföldre. November 4-én az elsők között tartóztatták le. A szovjet laktanyába hurcolták és onnan Kárpátaljára internálták, de miután köztörvényes bűncselekmény nem volt terhére róható, december 12-én hazatoloncolták, és a Rákoskeresztúri Börtönbe szállították. 1957. február 12-én helyezték szabadlábra. Az életvidám, jó kedélyű embert a fogság alapvetően változtatta meg. Meghurcoltatásáról és börtönélményeiről senkinek sem beszélt. Fogolytársai szerint, a kihallgatásai során, mindent magára vállalt, senkire sem tett terhelő vallomást. Welther Károlyt a hatóságok szabadulását követően folyamatosan zaklatták. Az inzultusok és a lelki terror miatt – miután a besúgó szerepet nem vállalta – az öngyilkosságba menekült. 1957. február 28-án a szombathelyi vasútállomásra érkező tehervonat elé vetette magát, amely halálra gázolta. Szombathely város önkormányzata a forradalom, mártírjáról a rendszerváltozást követően, 1993-ban utcát nevezett el.