Pablo Casals

Az őstehetségnek tartott Pablo Casals katalán gordonkaművész 1876-ban született. Már 14 évesen szólókoncertet adott és 1895-től a párizsi Opera szólógordonkása volt. Jacques Thibaud hegedűssel és Alfred Cortot zongoraművésszel alapított világhíressé váló triójuk 1898-ban debütált Londonban. Casals hosszú pályafutása alatt több ízben megfordult Magyarországon. 1910. évi, budapesti hangversenyéről a „Nyugat” is közölt kritikát. Czigány Dezső festőművész több portrét is készített róla, Tóth Árpádot versre ihlette gordonkajátéka. 1912. március 3-án a Városi Zeneegylet meghívására Szombathelyen is fellépett. A kultúrpalota (ma Savaria Múzeum) nagytermében megtartott koncertjén Haydn csellóversenyét, Valentini Szonáta, Dvorzak Erdei csend, Csajkovszkij Románc, Popper Vito és Bach Sarabande című műveit játszotta. A korabeli tudósítás szerint a késő esti vonattal Bécsbe utazott tovább. 1919-ben Barcelonában megalapította az „Orquesta Pau Casals”-t. A spanyol polgárháborúban a köztársaságiakat támogatta, ezért a franciaországi Prades-be kellett költöznie. 1943-ban komponálta „A jászol” című oratóriumot. 1956-ban Puerto Ricoban költözött, ahol megszervezte a San Juan-i Szimfonikus Zenekart és a Puerto Ricoi Konzervatóriumot. Búcsúhangversenyét 1967-ben adta. „A munka és az érdemes dolgok iránti érdeklődés a legjobb orvosság az öregedés ellen” mondását igazolandó, 1970-ben, 94 évesen még maga vezényelte a 100 gordonkaművészt, akik tiszteletére New York-ban előadták műveit. A módszertani és technikai tudásával és kiemelkedő muzikalitásával a gordonkajáték új korszakát megindító művész 97 évesen hunyt el.