Március 4.

Március 4-e Szombathely gyásznapja. 1944. október 7-e és 1945. március 26-a között, a várost hat légitámadás érte, amelyek közül az 1945. március 4-i volt a legsúlyosabb. A bombázások összesen közel ötszáz ember halálát okozták, ebből március 4-én 293-an vesztették életüket. Szombathely 4471 lakóházából a háború végéig 3575 omlott össze vagy sérült meg, ezzel Szombathely a hatodik volt a legsúlyosabb háborús károkat elszenvedett magyar városok listáján. Március 4-én komoly károkat szenvedett a városháza, a püspöki palota, a Palace szálló, a Thököly utcai áramszolgáltató, több belvárosi bérház és magánépület. Végzetes bombatalálat érte a székesegyházat is. De, hogy kerültek az amerikai „Liberátor”-ok Szombathely légterébe? A tragédiára emlékező gyászbeszédek rendszerint elfelejtik megemlíteni, hogy mi volt a kiváltó oka a szombathelyi belváros pusztulásának. Első helyen a legfelsőbb magyar politikai vezetés felelőtlenségét, a Bárdossy-kormány Amerikai Egyesült Államoknak 1941. december 21-én történő hadüzenetét kell említeni. A második ok, hogy a Szálasi-kormány a front közeledtével, 1944 novemberétől, a minisztériumokat és az országos hatókörű szerveket Sopronba, Kőszegre és Szombathelyre költöztette. 1945 januárjától a Külügyminisztérium a püspöki palotában, az olasz, japán és német követségi ügyvivők a szeminárium épültében, a Belügyminisztérium hivatalai a megyeházán, a Kereskedelemügyi, és Propaganda Minisztérium irodái a városházán működtek. 1945. március 4-én tehát nem egy békés kisváros elleni terrortámadás történt, hanem a Szombathely központjában székelő, „utolsó emberig történő kitartásra” buzdító, Szálasi-adminisztráció főhivatalai voltak a célpontok. Ez persze senkinek sem nyújt vigaszt, de az emberi életek és értékek pusztulásának fő felelőseit, köztük a háborúba lépő ország államfőjét, Horthy Miklóst illik megnevezni, mert abban egészen biztosak lehetünk, hogy az amerikai katonák a láncos bombákat a hadviselő fél adminisztrációjának és nem a késő barokk műemlékeknek szánták.