Vargha Károly

Vargha Károly Zólyomban (ma Zvolen, Szlovákia) született és annak a generációnak volt a tagja, amely gyermekfejjel élte át az első világháborút, felnőttként azután „külföldre” kellett mennie, ha a szülőházát látni akarta. 1941-ben, a második világháború közepén érkezett családjával Szombathelyre, és több mint jelképes, hogy kezdetektől Szombathely talán „legpolgáribb”, Széll Kálmán miniszterelnökről elnevezett utcájában lakott, ahol Gerő László, a híres művészettörténész vagy Bárdosi Németh János költő is született. Vargha Károly egy kereskedő cég vezetőjeként dolgozott, de hamarosan bekapcsolódott a helyi művészeti életbe. Megismerkedett a „Szentmárton Céh” tagjaival, szakmai kapcsolatba került Radnóti Kovács Árpád, Burány Nándor, Alföldi János festő- és Farkas János szobrászművészekkel. A barátokká váló művész urak a háborús sebektől szaggatott Szombathelyről gyakran családostul látogattak ki a  zsennyei kastélyba, ahol az együtt töltött nyarak élményei, az ódon kastély, a történelmi hangulatú park és a folyópartok természeti környezete adott ideát művésztelep létrehozatalát kezdeményező mozgalmuknak. Az 1950-es évekre létrejött, ma már legendákkal övezett alkotóközösségnek, „Nagyabonyi” művésznevet használva, lett aktív tagja Vargha Károly, akinek piktúrája, méltatója szerint: „a korabeli realisztikus, posztimpresszionista festészetnek megfelelően, elsősorban csendéletekben, virágképekben, szép portrékban és tájképekben testesült meg. Képeinek finomsága és kiválósága a Vas megyei pasztellfestők élvonalába emeli őt”. Az 1974. március 6-án, 70 évesen elhunyt szombathelyi festőművészre, Széll Kálmán utca 47. sz. alatti egykori lakóházának falán látható, Veres Gábor szobrászművész által készített, míves emléktábla emlékezteti az arra járókat.