Bárdosi Németh János

Bárdosi Németh János 1902. március 8-án, Szombathelyen, egy udvari lakásban látta meg a napvilágot. Tisztviselő lett, de a bürokratikus munka sem térítette el a lírától. Első verseskötete, az „Öreg szilfa árnyékában” 1926-ban látott napvilágot. 1932-ben a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnökévé választották. Szombathelyre hívta a magyar literatúra legkiválóbbjait, vendégül láthatta Móricz Zsigmondot, Illyés Gyulát, Németh Lászlót és Szabó Lőrincet. 1936-ban indította az "Írott Kő" című szépirodalmi és művészeti folyóiratot. Írásai a Nyugatban, a Magyar Csillagban, a Kelet Népében és a Válaszban is megjelentek. Pécsre költözve bekapcsolódott a Janus Pannonius Társaság munkájába. A „fegyverzajban hallgatnak a múzsák” mondás rá is érvényes volt. Új kötetei (Carmina Hungarica, Vacsoracsillag, Fehér pille, Lélek és tenger) csak az 1960-as évektől láttak napvilágot. Írótársaira „Utak és útitársak” című kötetében emlékezett. Türelemmel viselt betegség után, 1981-ben hunyt el. Bárdosi Németh János egyike volt a modern magyar irodalom alázatos és áldozatos szervezőinek. Élete és tevékenységes a Dunántúlhoz kötötte. Mindvégig megmaradt a pannóniai idill, a napfényes halk derű, a nemes emberi eszmények költőjének. Szombathely ápolja hű fia emlékét, 1992-ben utcát neveztek el róla. Szülőházát 2005-ben, a „Költészet napján”, a város: „Széll Kálmán utca 37. alatt, e vers jelölje meg a házfalat, mert itt születtem egy tavasz napon, szombat volt, ahogy kinyomozhatom” sorait bronzba öntve egy emléktáblával jelölte meg. A költő kézirathagyatéka, szellemi öröksége még feldolgozásra vár.