Tóth Géza

Tóth Géza életében a sorokpolányi Elemi Iskola, majd a szombathelyi Polgári Iskola elvégzése után, budapesti kollégiumi évek következtek. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 1954-ben érettségizett tanulója a Testnevelési Főiskola hallgatója lett, ahol testnevelő tanárnak készült. Remek fizikai adottságai miatt Détár László csábította az „erős emberek sportjához”, a súlyemeléshez. Tatai edzőtáborozások után 1958-ban jött vissza Szombathelyre és a súlyemelés szaktanáraként testnevelést tanított a Savaria Gimnáziumban, de emellett edzett és utazott versenyekre a válogatottal. 1964-ben a Tokióban nyert olimpiai ezüstérme váratlan nagy siker volt és hazaérkezése után Szombathelyen, a Művelődési és Sportházban hősként ünnepelték. Ezt követően különböző világversenyeken két tucat további érem, köztük négy világ- és öt Európa-bajnoki arany, fűződött a nevéhez. 16 év válogatottság után főfoglalkozású edzőként dolgozott a Haladásnál, 1986-tól a Testnevelési Főiskola docense volt és rövid ideig Dél-Amerikában és Ausztriában is edzősködött. A Vas megyei vezetőknél kijárta – a ma már az ő nevét viselő – szombathelyi súlyemelő terem megépítését, ahol évekig mesteredzőként az utánpótlás nevelést irányította. Nyugdíjas éveiben sokat betegeskedett. Szombathely díszpolgári címét már csak kórházi ágyán vehette át. A 20. század egyik legeredményesebb Vas megyei sportolója 2011-ben, élete 79. évében hunyt el. Tóth Géza nevét viseli a Vas Megyei Súlyemelő Szövetség által indított, és 2011 óta minden évben megrendezett „Tóth Géza Emlékverseny”. 2012. március 9-én, egykori lakóháza előtt, Szombathely város emlékoszlopot állíttatott, és a kis teret a kiváló sportemberről nevezte el.