Gerlits Sándor

A Szatmár megyei Fehérgyarmaton, 1861. március 10-én született Gerlits Sándor egyike a dualizmuskori Szombathely széles látókörű figyelemre méltó személyiségeinek. A nagyváradi katolikus tanítóképzőben végzett pedagógus 1883-ban jött Németgencsre, ahol megalakította az önképzőkört. 1884-ben választották Vasvármegye Árvaháza és Hadiárvaháza igazgatójává, ahol 1886-ban ő vezette be az elemi iskolai tanítást. Kiskos István polgármesterrel, Andráskay Müller Ede építési vállalkozóval, Lékai Lingauer Albinnal a Vasvármegye tulajdonos-főszerkesztőjével, Seemann Gáborral, a Felsőkereskedelmi Iskola igazgatójával együttműködve, a szombathelyi „Ébredés” szabadkőműves páholy tagjaként, jelentős irodalmi, társadalmi, közjótékonysági és közegészségügyi munkát fejtett ki. Munkatársa volt a Tuberkolózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesületnek és az országos hírű Erdei Iskolának. Az ő kezdeményezésére létesült a Vakokat Gyámolító Egyesület Dunántúli Fiókja. 1904-10 között tagja volt Vas vármegye törvényhatósági bizottságának. Munkássága elismeréseként 1902-ben „Trefort-alapítványi oklevelet”, 1911-ben „Ferencz József Aranykeresztes-érmet”, a Tudományos Akadémiától 1922-ben „Wodianer-díj” kitüntetést kapott. Tevékenységének fontos színtere volt a napi sajtó. Írásaiban rendszeresen szóba hozta a társadalom szociális problémáit és feladatait. 1898-tól titkára volt a Nemzeti Szövetség helyi szervezetének, ő szervezte a „Szabad Líceum” előadásait. 72 éves korában bekövetkezett halálakor Szombathely város,  „a gyermek-,  és ifjúságvédelem  egyik legaktívabb szakemberének, a  munkás emberi élet szimbólumának”  díszsírhelyet adományozott.