Székely Ferenc

Székely Ferenc jogász, miniszter, Szombathely díszpolgára Szombathelyen, 1842. március 11-én született. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a jogot Pesten végezte. 1871-ben lett ügyvéd és Debrecen város főügyész-helyettesévé nevezték ki. 1889-től volt a Magyar Jogászegyesület választmányának tagja, 1890-től kúriai bíró. Tevékenyen vett részt a Magyarországi Rabsegélyző Egyesület megalakításában, és mint alapítót, a budapesti unitárius egyház gondnokává választották. 1897-1899-ig az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. 1900-1902-ig budapesti főügyészi, 1902-1910 között koronaügyészi funkciót töltött be. 1910-1913-ig Khuen-Hédervári Károly és Lukács László kormányában az igazságügy miniszteri tárcát vezette, 1910-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. 1911-ben Szombathelyen róla nevezték el az addig „Hegy utcának hívott” sétautat (ma Gagarin út). 1912. október 3-án a kőszínház, a Jegyzőinternátus és a Főreáliskola létrejöttében vállalt szerepéért Szombathely város díszpolgárává választották. Személyéhez kötődött a „Székely gyors”, amellyel a fővárost egy nap alatt meg lehetett járni. 1932 tavaszán szalagcím volt a sajtóban, hogy „Szombathely visszakapja a Székely gyorsot!”. A békeévek gyorsvonatát Székely Ferenc még képviselősége idején „harcolta ki”.  A világháború idején megszűnt „gyors” újra indításával a vasmegyei és szombathelyi utazó közönség régi óhaja vált valóra. A vonat  Szombathelyről reggel 5 órakor indult, 10 órakor ért Budapestre, ahonnan délután fél 7-kor visszaindulva, este 11 órakor  Szombathelyen lehetett lenni. Az élete  80. évében elhunyt Székely Ferenc emlékét  ma is ápolják. Kőszegi utca 19. sz. alatti szülőházán a Vas Megyei Ügyvédi Kamara helyezett el emléktáblát.