Laczkfi István

Laczkfi István a Hermán-nemzetség Arad megyei ágából származott. Atyja László, a székelyek ispánja, Károly Róbert király támogatójaként jelen volt, amikor az uralkodó 1323-ban szövetséget kötött Frigyes választott német császárral és a többi osztrák herceggel. István nevű elsőszülött fia 1326-ban, mint királyi főlovászmester kezdte hivatalos pályafutását. Vas megye főispánjaként történő első intézkedése 1340. március 13-án ismeretes, amikor Szombathelyen a vármegye szolgabíráinak előterjesztésére a Béri nemesek perében hozott ítéletet. Ezzel egyidejűleg, Sopron vármegye főispáni tisztségét is viselve ő elnökölt a két vármegye nemeseinek 1341-ben, Hegykőn tartott együttes közgyűlésén. A határvármegyék katonai vezetőjeként, még Károly király uralkodása alatt foglalta vissza a Lajta hegyet a németektől, és ott építette fel Szarvkő várát. I. (Nagy) Lajos király 1343-ban kelt adománylevelében külön kiemelve hangsúlyozta, hogy Lackfi István „ezzel az országnak Szent István által megállapított határait szerezte vissza”.  A király ekkor, érdemeinek elismeréséül, Simontornya várát adományozta neki. A tehetséges katona az első nápolyi hadjáratban már erdélyi vajdaként vett részt. Horvát-szlavón báni kinevezését a második hadjáratban mutatott vitézsége és katonai teljesítménye érdemeként kapta. 1353-ban lett tárnokmester és még ebben az évben elhunyt. Méltóságait fiai örökölték, Dénes főlovászmester, Miklós székely ispán, erdélyi vajda, Imre horvát bán, majd nádorispán lett, nemzetségi templomukat Keszthelyen építették fel. A szentély 600 éves freskói máig láthatók. Arra járva érdemes őket megtekinteni.