56-osok

Palotás József, Zsigmond László, Németh József, Bognár Ottó és Bárány János az 1956-os forradalom utáni megtorlásnak áldozatául esett vasi születésű szabadságharcosok Budapesten, a Rákoskeresztúri temető nevezetes 301-es parcellájában nyugszanak. Sírjaik évtizedeken át jeltelenek voltak. A rendszerváltozás folyamán, 1988-89-ben, rehabilitációjukat követően, a parcellában elhelyezték névtábláikat, és ezzel egy időben az összes magyar tájegység egyedi fejfáit is felállították. A kegyeleti parkká alakított parcella tervét az Inconnu Művészcsoport tagjai Koczogh András szobrász közreműködésével készítették. A szabadságharcosok tetteinek dokumentumait történeti kutatás tárta fel. Palotás József 21 éves kovácssegéd 1956. október 30-án csatlakozott a budapesti Baross-téri felkelőkhöz, ahol hamarosan rajparancsnok lett. A november 4-i szovjet fegyveres intervenció után rejtekhelyükről jártak el járőr szolgálatra, és 5 napon át több szovjet és karhatalmista alakulattal csaptak össze. November 9-én csatlakoztak a Péterffy utcai felkelő csoporthoz. Palotás a harcok megszűnése után ismerőseinél bujkált, majd 1957-ben disszidálást kísérelt meg, ennek során tartóztatták le. Bognár Ottó 26 éves csillés társaival a váci börtönből a forradalom napjaiban szabadult. Budapesten a Péterfy utcai kórházban mentősnek jelentkezett. November 4-e után a Palotás József vezette csoporttal harcolt. Rész vett egy, a felkelők soraiba beépült spicli városligeti kivégezésében. Első- és másodfokon is halálos ítélete után Budapesten, a Kozma utcai börtönben végezték ki. Alattuk nyugszik két szombathelyi születésű felkelő is, mindkettőjüket a „Palotás József és társai” néven törzskönyvezett perben ítélték el, kivégezésükre 1958. március 14-én került sor. Emléküket az „1956. mártírjai” című könyv őrzi.