Bartók Béla

Bartók első ízben 1934. március 18-án lépett dobogóra Szombathelyen. Muzsikájának újszerűségére a megyei lap zenei szakírói már napokkal előtte folyamatosan készítették föl a közönséget. A Kultúregylet főtitkára a koncertre levélben hívta meg az érdeklődőket. Az estély jelentőségét – Bartók személyes jelenlétén túl – olyan specialitásokkal indokolták: hogy a „Parasztdalok” zenekari változata koncertteremben először itt hangzik föl és Szombathely saját helyi muzsikusaival szólaltatja meg a műveket, ami vidéki városban ritka esemény. A műsor nyitó száma Beethoven Cselló-zongora szonátája volt, amelyet a mester Baranyai Gyula közreműködésével adott elő. Ezt követte két Kodály-darab, majd az est hátralévő részében kizárólag Bartók saját művei szólaltak meg. Hegedűpartnere ekkor Bárdos Alice volt. A kórusműveket Heintz Fülöp vezényletével az Iparos-dalárda adta elő, az I. rapszódiát pedig a Kultúregylet és a honvédzenekar mutatta be.  Az estét hosszas ünneplés zárta. A nagy sikerről több fővárosi lap is megemlékezett. A Pesti Naplóban a jeles zenekritikus, Tóth Aladár írt egész oldalas méltatást és a „koncert ürügyén” részletes ismertetést a szombathelyi zenekultúráról. Dicsérőleg szólt arról, hogy a város az utóbbi két évben nemcsak a klasszikusok, hanem Bartók és Kodály városa is lett. A külső szemlélő által nem voltak érzékelhetők a belső ellentétek, de a szombathelyi muzsikusok társasága hamarosan kettészakadt. Ennek pozitív hozadéka lett a Kultúregyesület zenei szakosztályát elhagyó muzsikusok, zenei ismeretterjesztő előadásokat is tartó, „Collegium Musicum” nevű kamarazenekarának megalakulása.