Vándor Kálmán

Az 1898. március 19-én született Breitfeld Kálmán, Breitfeld Dezsőnek, a „Seiler Henrik Utóda” nyomda társtulajdonosának volt a fia, aki Vándor Kálmán néven lett ismert író és kritikus. Első szárnypróbálgatásként szórakoztató, társadalmi kérdéseket is feszegető, könnyed hangú műveket írt. „Innen-onnan” című elbeszélés gyűjteménye, majd verseskötete Szombathelyen, az első világháború idején jelent meg. 1921-ben „Menyasszonyok éjszakája” címmel újabb novelláskötetet adott ki. 1920-1922 között Fóthy Ernő és Váth János szerzőtársaival szerkesztette a „Táltos” című szépirodalmi és színházi időszaki kiadványt. „A harctéri álom” című egyfelvonásos drámáját Szombathelyen, 1919-ben, az Aréna utcai „nyári színházban” mutatták be. 1922-ben Budapestre költözött, ahol „Az Újság” c. napilap irodalmi mellékletét szerkesztette, egyben annak színházi kritikusa volt. Bekapcsolódott a Magyar Rádió munkájába is. Méltatója szerint: „Komoly szerepe volt a magyar rádiójátékok kialakításában, ő volt az első, aki megtalálta a műfaj igazi hangját”. Vándor Kálmán, szülővárosával megtartotta kapcsolatait. Aktívan közreműködött az 1927-ben Fehér Károly szerkesztésében készült „Szombathely jubiláris emlékalbum” megjelentetésében. 51 évesen, 1949-ben bekövetkezett haláláig állandóan írt. 1933-1947 között nyolc regénye jelent meg, amelyekben vissza-visszatérően megjelentek a város jellegzetes alakjai, de Szombathellyel kapcsolatos személyes emlékei más írásaiban rendszeresen felbukkantak. Írói vénáját Vándor Kálmán nevű sportújságíró fia örökölte, aki az 1960-as évek táncdalszöveg írójaként tett szert népszerűségre.