Gál Geláz

Gregorius Alajos szombathelyi cukrász és Lukács Mária, Nándor nevű, 1899. március 23-án született gyermeke a Premontrei Gimnáziumban kezdte tanulmányait de Budapesten érettségizett. 1917-ben lépett a bencés rendbe, ahol a Geláz szerzetesi nevet kapta, vezetéknevét pedig Gál-ra magyarosította. 1922-ben szentelték pappá. Természetrajz tanári diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte. Ugyanitt 1939-ben ornitológiából doktorált. A pannonhalmi Szent Gellért Főiskolán a zoológia tanára volt, majd 1950-től nyugdíjba vonulásáig a Pannonhalmi Gimnáziumban természetrajzot és biológiát tanított. Tudományos munkásságában a költöző madarak endokrin rendszerének kutatásával foglalkozott. Doktori fokozatot, „A madarak pajzsmirigyének ciklikus változásai” című dolgozatával szerzett. Nyugdíjas éveiben a pannonhalmi arborétumot gondozta. Jelentősen növelte a telepített növények fajtaszámát. Nevéhez fűződik a Jerikói lonc (Lonicera caprifolium) magyarországi meghonosítása. Szenvedélyes fotós volt. Érdeklődő tanítványait szakkörök keretében oktatta a fényképezés és fotóelőhívás technikájára. 1983-ban, 84 éves korában, Pannonhalmán hunyt el. Több ezer darabból álló fényképgyűjteményét a Főapátság fotótára őrzi. Szombathelyen a Kossuth Lajos utca 7. sz. alatti szülőházát 2010. óta emléktábla jelöli.