Faludi Ferenc

„Nem marasszuk, elmehet, Amint tetszik, úgy vehet a faképtől végbúcsút, Előtte az országút! A forgószél kergesse, Záporeső veresse, Igen finom ember volt, Jó, hogy tőlünk elpatkolt”. „Senki mással annyi párhuzam!" - kiáltott fel Weöres Sándor, amikor e Faludi Ferenc sorokat olvasta! Ő volt „első ízig-vérig európai lírikusunk, az a költő, aki formában és nyelvben egyaránt szakítani volt képes az „ódonsággal" és kijelölte az új típusú, az új ízléseszménynek megfelelő költészet határpontjait. Az 1704. március 25-én született Faludi Ferenc a késő barokk kor kiemelkedő alkotója, jó kedélyű jezsuita szerzetesként, a finomkodó rokokót elunva járta jegyzetfüzetével Vas vármegyét és gyűjtötte az ízes népi kifejezéseket, szólásokat. A népköltészet elemeit később verseiben elsőként használta fel. Faludi 1741-1745-ig Rómában ismerkedett meg az európai irodalommal, Metastasio, Goldoni, Chiari műveivel. Hazatérve Nagyszombatban a teológiai főiskola tanára, majd a pozsonyi jezsuita könyvtár igazgatója lett. Bár az irodalomtörténet nem a legnagyobbak között tartja nyilván, alkotó motívumaival, poétikájának nyelvi fordulataival újra és újra felfedezteti magát. Kevesen tudják, hogy ő az egyike azoknak, akik már a felvilágosodás előtt külföldön is magyarul írtak. Nem véletlen, hogy Batsányi János és Bessenyei György benne látták a nemzeti költészet, Kazinczy Ferenc pedig a nyelvújítás egyik előfutárát. Faludi a Jezsuita Rendbe lépve fiatal korától magas egyházi tisztségeket töltött be. A budai Szent Anna templom hitszónoka, a Pázmáneum, majd a bécsi Theresianum igazgatója volt. A korban divatos barokk moralizáló műveket, Pázmány ízes és gazdag szókincsét szem előtt tartva, szellemesen dolgozta át magyar nyelvre. A Jezsuita Rend feloszlatása után a Batthyányak rohonci (ma Rechnitz, Ausztria) birtokán létesített szegényházban 75 éves korában érte a halál. Sajnos kéziratainak többsége elveszett, még egy hiteles arckép sem maradt róla. Szombathelyen először 1896-ban neveztek el róla közterületet, Faludi Ferenc Irodalmi Társaság 1906-ban alakult, 1930-ban az ő nevét vette fel az Állami Gimnázium és 1987 óta ismét utca viseli nevét a városban.