Károlyi Antal alispán

Károlyi Antal 1843-ban született. 1869-ben a Jogakadémia elvégzése után köz- és váltóügyvéd, majd  Vasvármegye szolgálatába lépve aljegyző lett. 1871-ben tiszti főügyésszé, 1883-ban a vármegye főjegyzőjévé választották. 1891-ben, Reiszig Ede Békés vármegyei főispánná való kinevezése után a megüresedett alispáni széket foglalta el. Személyében, ma úgy mondanánk, minden újdonság iránt érdeklődő, innovatív gondolkodású személy került a vármegye élére. Gothard Jenő, Holczheim Károly és Wälder Alajos, a modern technikák bevezetésére való törekvő értelmiségiek, az ő támogatását nyerték meg a Rába folyón megvalósítandó villamos erőmű létesítéséhez, de Károlyi az érintettek rábeszélésére támogatta a Szombathely-Rum-i vasút megépítést és a Deutsch-féle cukorgyár Sárvárra telepítését is. Egyik kezdeményezője volt a Vármegyei Kultúregyesület létrejöttének, és élére állt az Árvaház, valamint a Szombathelyi Színház megalapításának, és vállalta a Berzsenyi Dániel szobrának felállítására szerveződő társaság vezetését is. Ennek is köszönhető, hogy a Millennium évében elkészülhetett Szombathely első köztéri szobra. A városháza előtti téren felállított monument avatásán Berzsenyi érdemeit kiemelve Károlyi így fogalmazott: „neki és kortársainak hatalmas szelleme új korszakot, a nemzeti ébredés és haladás korszakát nyitották meg”. Munkáját felsőbb helyen is elismerve 1893-ban királyi tanácsosi kinevezést, és még ugyanebben az évben a Porosz Királyi Koronarend kitüntetést kapta meg. A vármegye közigazgatását 1901-ben történt nyugdíjazásáig irányította. 68 évesen, 1911 tavaszán, Budapesten hunyt el. Tisztelői március 29-én, a szombathelyi Szentmárton utcai temetőben vehettek tőle végső búcsút.