Tomaj nemzetség

III. András király 1301-ben elhunyt, és vele kihalt az Árpád-ház. Az így kialakult hatalmi vákuumban a trónkövetelők és az őket támogató kiskirályok léptek színre. A Kőszegiek ekkor lettek Vasvármegye koronázatlan urai. Szoros kapcsolatot építettek ki Stájerországgal, és szövetségre léptek Frigyes osztrák herceggel. Károly király híveinek határ menti birtokait rendszeresen pusztították. 1319-ben azután Köcski Sándor országbíró és Kanizsai Lőrinc bandériumai legyőzték őket. Károly király ezt követően a Tomaj-nemzetségbeli Dénes fia, Tamást állította Vasvármegye élére, aki Laczkfi István erdélyi vajda vezérlete alatt részt vett az osztrák tartományokba vezetett hadjáratban. A támadás olyan sikeres volt, hogy Frigyes osztrák herceg kénytelen volt békét kérni. A Lajta melletti Bruck városban megkötött szerződésben megígérte, hogy felhagy a Kőszegiek támogatásával. Az erről kiállított oklevél aláírói között szerepel Tamás, Vasvármegye főispánja is. Az eredményes osztrák hadjárat után Tamás főispán, a király nevében, sorban birtokba vette a Kőszegiek által korábban elfoglalt megyei várakat. Erről 1329. március 31-én, a Kőszegi Miklóstól visszafoglalt Szombathelyen kiállított oklevelében tett jelentést a királynak. A Tomaj-nemzetség tagjai, Tamás főispán és István nevű öccse is Károly király uralmának megszilárdítása, az anarchia felszámolása és az ország rendjének helyreállítása érdekében küzdöttek. Vasvármegye főispánja jelen volt a Károly király által egybehívott, majd vértörvényszékké alakult országgyűlésen, amely Záh Feliciánnak 1330-ban, Visegrádon a királyi család ellen elkövetett merénylete ügyében ítélkezett. Tamás comes főispáni feladatait, halálát követően István nevű öccse, majd annak szörényi bánná történt kinevezése után, fia örökölte.