Női röplabda

Nem állítható, hogy kifejezetten ilyen célzattal indultak, de Szombathelyen már a rendszerváltozás előtt felfedezhetők azok a törekvések, amelyeket ma egyértelműen a „turisztikai desztináció” és „városimázs építés” tendenciái közé helyeznénk, bár a köznyelvben ezek akkor még teljesen ismeretlenek voltak. A hetvenes években április első hete Szombathelyen a „Savaria Kupa” jegyében telt el. A város ekkor rendezte a „Nemzetközi Női Röplabda Tornát”, amelynek mérkőzésein a világ legjobb női válogatottjai léptek a Művelődési és Sportház parkettjére. Az első ilyen rendezvényre 1973-ban került sor, amikor nemzeti válogatottak vetélkedésének győztese Magyarország csapata lett. Ez a siker kétségtelenül erősítette a rendezvény hagyománnyá válását. Bár egy évvel később Bulgáriáé, 1975-ben pedig Kubáé lett a Savaria Kupa, a következő években a világ élvonalába tartozó szovjet, kínai, észak-koreai, amerikai és japán válogatottak visszatérő szombathelyi szereplései városunkat felhelyezték a „röplabdaversenyek világtérképére”. A 80-as évek közepén azután megkezdődött az agónia. Előfordult, hogy a beharangozott válogatottak helyett klubcsapatok, vagy rosszabb esetben utolsó pillanatra időzített lemondások érkeztek, fogyott az érdeklődés, és ma már semmilyen „Savaria Kupa” sincsen. Az 1990-est azután már „Radius Hungaricus Kupa”-ként rendezték, amikor a csapatok három mérkőzésére Ausztriában került sor, a „lambadás záróbuli” pedig Velemben, a Hotel Avarban volt. Szombathely – bár voltak feltámasztási kísérletek – kétség kívül szegényebb lett egy, a jó hírét öregbítő nemzetközi rendezvénnyel, és sajnos nem ismerünk olyan elemzést, amely feltárta volna a megszűnés valódi okait.