Savanyú Jóska

Az utolsó vasi betyárként híressé vált Savanyú Jóska, az izsákfai juhászszámadó fia, egy birkalopás miatt vált törvényen kívülivé. A mindössze 159 cm magas, tótul és németül is beszélő szegénylegényről legendák sora keletkezett. Betyárbandát szervezett, akikkel bekalandozta Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket. Elsősorban módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat rabolt ki. Büntetőperének leírása szerint működésüket különös kegyetlenség jellemezte. Áldozataikat gyakran megverték és kínozták. Savanyút először 1860-ban fogták el. Fegyveres csavargásért ekkor nyolc hónapot töltött a veszprémi fegyházban. 1875-ben Sümegen egy hónapot ült börtönben súlyos testi sértés miatt. 1881-ben egy csabrendeki földbirtokos kúriájának kirablása közben lelőtték Bogyai Antalt, a ház urának testvérét. Ekkor már gyilkosságért körözték. Rablótámadásaik egyre merészebbek lettek. A nagyvázsonyi uradalmi pénztárt három társával fényes nappal rabolta ki. Az 1880-as évekre az ország legkeresettebb betyárjává vált. A hatóságok évekig hiába üldözték. Végül a fejére kitűzött 1000 forintos vérdíj és a bosszúvágy segített kézre kerítésében. Bandájának tagja, Magyarósi István billegi bojtár nagybátyjának agyonlövése miatt elárulta. 1884-ben a halápi csárdában borába altatót kevertek és az elbódított betyárvezért lefogták. 2 év múltán a Szombathelyi Törvényszéken kezdődő bírósági tárgyaláson 29 bűntettel, rablással, emberöléssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elleni erőszakkal vádolták. Perét Szombathelyről Budapestre, a Királyi Táblára tették át, ahol első fokon halálra, fellebbezés után életfogytig tartó fegyházra ítélték. Húsz évig raboskodott Illaván (ma Ilava, Szlovákia), majd Vácott. A váci püspök közbenjárására kapott kegyelmet. Kiszabadulása után Nagyvázsonyban testvére szabó műhelyében dolgozott, de 1907. április 9-én öngyilkos lett. Búcsúlevelében a tettét kibírhatatlan reumás fájdalmaival magyarázta.