Fábián Mária

Dorffmeister Istvánt tekintik a magyarországi barokk festészet egyik legtermékenyebb mesterének, aki számos dunántúli falusi templom belső terét kifestette. Vas megyei munkásságának első kutatója és monográfusa Fábián Mária volt. Fábián Gyula és Biczó Ilona leánya Sárváron született. 1937-ben ment feleségül Radnóti Kovács Árpád festőművészhez. Képzőművészi tehetségét, rajzkészségét miden kétséget kizárólag szüleitől örökölte. Irodalomtörténeti kutatás tárta fel, hogy a diák Weöres Sándorról a Pesti Hírlapban még 1929-ben közölt első portré aláírásaként „Fábián Mária VII. o. tanuló rajza” szignó szerepel. Mária a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Bosznay István tanítványa volt. Főleg tájképeket és csendéleteket festett, ifjúsági könyveket illusztrált, és édesapja több etnográfia tanulmányának tárgyrajzait is ő készítette. Festői és pedagógiai munkássága mellett iparművészettel és művészettörténettel foglalkozott. Nevéhez fűződik a kőszegi Szent Jakab templomban felfedezett és restaurált 15. századi ún. „palástos Madonna” freskó első ismertetése. Közreműködésével került a Budapesti Néprajzi Múzeumba egy Batthyány hagyatékból előkerült hímzés, amelyről bebizonyosodott, hogy azonos az 1700-ban készült ún. „Rákóczi lepedővel”, amely már a Millenniumi kiállításon is látható volt. Az 1980. április 11-én, 69 évesen elhunyt művész nemcsak a régi korok értékeinek megbecsülését, de annak a nevelő munka során a tanítványainak való továbbadását is fontosnak tartotta. „Alapos épület-ismertetésekkel nevelt a történeti múlt és a közvetlen haza szeretetére. Személyének is köszönhetem egy életre szóló műemlékvédelmi elkötelezettségemet.” – írta róla egyik régész szakemberként tevékenykedő tanítványa. Fábián Mária művei, a többségében magángyűjteményekben lévő virágcsendéletek, legutóbb 1991-ben, a szombathelyi Művelődési és Ifjúsági Központban rendezett "Egy tiszteletreméltó művészcsalád" című kiállításon voltak láthatók.