Derkovits Gyula

Derkovits Gyula, magyar festő és grafikus, egy szombathelyi asztalosmester tehetséges gyermeke, 1894. április 13-án született. Az első világháborúban harcolva súlyos tüdőbajt kapott, és egy sebesülés bal kezét megbénította. Festészetet és rézkarc technikát Kernstok Károlynál, majd 1925-től Bécsben tanult. A századelő modern nyugat-európai stílusirányzatai, főleg az expresszionizmus, a kubizmus és a konstruktivizmus hatására, sajátosan egyéni művészetet alakított ki. 1929-ben elkészítette a korabeli magyar grafika egyik jelentős alkotását, a Dózsa György-sorozatot. Letagadhatatlan ennek politikai mondanivalója, ugyanakkor a 12 metszet tökéletesen megtervezett és hiteles történelmi illusztrációja az 1514-es parasztháborúnak. Derkovits Gyula életművében a munkás sorsot fogalmazta meg a festészet legkorszerűbb, új jelképeket is teremtő eszközeivel. Műveit a montázs-kompozíció, a több nézőpontos képszerkesztés, a formai és fogalmi tömörítés jellemzi. A „Kenyérért”, a „Végzés”, a „Nemzedékek”, a „Vasút mentén”, vagy a „Híd télen” árnyalt képet adnak stílusfejlődéséről. Derkovitsnak nem volt közvetlen folytatója, a festészetben Dési Huber István áll hozzá talán a legközelebb. A Magyar Nemzeti Galériában 2014 nyarán volt látható egy szenzációs kiállítás, amely születésének 120., halálának 80. évfordulójára emlékezve, régi dokumentumok, tárgyak segítségével mutatta be életét, több száz kiállított festménye és grafikája által pedig egy egész korszak, a múlt század első évtizedei elevenedtek meg. Derkovits képei alapvetően a szegénységről szólnak, de annak méltóságát, tartását minden részletükben drámaian mutatják. Ez igazolja leginkább, hogy már kortársainak igazuk volt, jól látták, hogy Derkovits a korszak egyik legnagyobb festőtehetsége.