Szombathelyi béke

Egy középkori város gazdasági erejét, a benne élő polgárok tehetősségének megítélését egyéb források ismerete nélkül is jól mutatja az adományokból élő „koldulórendek” jelenléte. Budán a 15. században már négy ilyen kolostor állt. A 14. századi Szombathely prosperitását bizonyítja, hogy Kálmán győri püspök már 1360-ban engedélyt adott a ferencesek szombathelyi rendházának felépítésére. Ekkor került sor a minoriták már korábban megépített ispotályának kibővítésére és a stílusjegyei alapján gótikus, Szent Erzsébet tiszteletére szentelt egyhajós csarnoktemplom felépítésére. A szombathelyi kolostortemplom a 15. század közepén néhány napra az országos politika centrumába került. Az 1440. évi kettős királyválasztás polgárháborús állapotokat, Erzsébet királyné és I. Ulászló király híveinek fegyveres harcait idézték elő. I. Ulászló 1441. húsvét vigíliáján a zászlósurak seregének élén érkezett Szombathelyre, és miután az Erzsébet hűségén lévő Benedek győri püspök várának kapui zárva voltak, a városon kívül szállt táborba. Az ünnepet a ferences templomban ülték meg, és ezt követően a király személyesen fogadta Thyffer Mártont és Packenstein Meusenreitter Jánost, a királyné pártján lévő főurak megbízottait. A tárgyalások előzménye volt, hogy Czilley Ulrik 1440 őszén Ulászló fogságába esett, és azzal a feltétellel szabadult, hogy a király híveitől elfoglalt nyugat-dunántúli várakat tulajdonosaiknak visszaadja. Czilley Ulrik személyesen nem jött Szombathelyre, amire jó oka volt. A királynak tett ígéretét ugyanis nem tartotta be, ezért Ulászlónak a tavasz folyamán vasi-zalai: Kemend, Márványkő, Lenti, Páka és Kígyókő várakat ostrommal kellett visszafoglalnia. A lovagi eszményeket valló fiatal király mégis hajlott a békére és 1441. április 19-én, „Szombathely melletti táborában” kiállított oklevélben kijelentette: „felkarolván az előnyös egyetértést, és az egyenetlenség hátrányait elkerülendő, Czilley Frigyes és Ulrik grófokat kegyelmünkkel megajándékozzuk és ellenük sem szóval, sem tettel, semmit sem teszünk… és fogadalmunkat a jelenlévők előtt eskünkkel megerősítjük.” A Czilleyekkel megkötött egyesség Erzsébet királynét is jobb belátásra bírta, és a folyamat végül elvezetett a két párt között 1442-ben megkötött „győri béké”-hez.