Balogh Gyula

Balogh Gyula, Vas vármegye főlevéltárnoka a Veszprém megyei Ihásziban született 1837-ben. Pápán, Kőszegen és Szombathelyen tanult. Pesten jogot végzett, de nem lett ügyvéd. 1859-ben Vas Gereben Képes Újságjának szerkesztőjeként kezdte pályáját. 1861-ben saját fordításában jelentette meg Heine verseit. 1861-1867 között a körmendi járás esküdtje, majd Vas vármegye aljegyzője volt. 1867-től kiadója és szerkesztője volt a „Vasmegyei Lapok” és a „Sopron Megyei Közlöny” lapoknak. Újságjaiban nagy propagandát biztosított a Szombathelyi Régészeti Egyletnek, a Dalárdának, a Tűzoltó Egyesületnek és a szombathelyi Állandó Színháznak. 1876-ben kezdeményezője volt a Berzsenyi Dániel születése centenáriumára rendezett ünnepségeknek, ezért főispáni kitüntetésben részesült. 1884-ben felhagyott a szerkesztői tevékenységgel és sikerrel pályázta meg a vármegyei levéltárnoki állását. A megyei iratok megrendezése után Szombathely, majd Győr város is vele rendeztette levéltárát. A megyei iratok rendezése közben kezébe kerülő, közérdeklődésre számot tartó iratokat megyei és országos lapokban, köztük a Pesti Hírlapban is publikálta. Főlevéltárnokká 1895-ben történt kinevezése után történelmi tárgyú cikkeit, a „Klio szolgálatában” című kötetbe gyűjtve adta ki. A Pallas lexikon őt bízta meg Moson, Tolna, Somogy, Vas, és Zala megyék történeti fejezeteinek megírásával. Munkatársa volt az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális műnek, és ő írta a Sziklay-Borovszky féle monográfia Vas megyei kötetének történeti fejezetét. „Vas vármegye nemes családai” című, 1894-ben megjelent műve máig nélkülözhetetlen kézikönyv. E munkájával országos ismertségre tett szert. 84 éves korában vonult nyugdíjba. 1921. április 20-án, szívszélhűdésben hunyt el. Sírja a Szentmárton úti temetőben van, Szombathelyen 1956-tól utca viseli nevét.