Markusovszky Lajos

Elsőként a fővárosi újságok számoltak be arról, hogy Markusovszky Lajos 1893. április 21-én, Abbáziában 78 évesen elhunyt. Búcsúztatására nagy részvét mellett került sor. Ravatala az üdülőhely Stefánia Hotel melletti kápolnájában volt felállítva. A gyászszertartást Johann Schmidt fiumei evangélikus lelkész végezte, aki a megható beszédét magyarul mondta el. Jelen volt Zsófia asszony, Markusovszky özvegye és sógora, Kiss Gyula keményegerszegi földbirtokos. A kegyeletet leróni Abbáziába érkezett unokaöccse, Markusovszky Béla budapesti tűzoltó parancsnok, Fabinyi Lajos főhadnagy a budapesti hadiiskolából és Fabinyi Rudolf, a Kolozsvári Orvosi Egyetem tanára. Az abbáziai magyarok, köztük az éppen helyszínen tartózkodó ősz Görgey Artúr tábornok is részt vettek a szertartáson. A holttestet vasúton szállították Vas megyébe, és április 25-én, a Kiss-család keményegerszegi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Markusovszky Lajos a 19. századi magyar orvostörténet egyik legmarkánsabb személyisége, a közegészségügyi oktatás, az orvosi ismeretterjesztés és továbbképzés megindítója volt. 1857-ben megalapította és 32 éven át szerkesztette az Orvosi Hetilapot. 1867-től az Andrássy-kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma tisztviselőjeként az orvosképzést irányította. Kezdeményezésére alapították a Kolozsvári Orvosi Egyetemet. A Tudományos Akadémia tagjaként, 1892-ben történt nyugdíjazásáig tanított a Budapesti Orvosi Egyetemen. Vas Megye és Szombathely Város Kórháza 1955-ben vette fel Markusovszky Lajos nevét.