Bakay Szilárd

Bakay Szilárdot 1912-ben a Wiener Neustadt-i Katonai Akadémián avatták gyalogos hadnaggyá. Az I. világháború frontjain harcolva századosi rendfokozatot szerzett, majd 1919-ben a Vörös Hadseregben szolgált. 1921-22-ben elvégezte a Ludovika Hadiakadémiát. Vezérkari beosztások után 1933 áprilisától Belgrádban és Athénben, majd 1934-1939 májusáig Szófiában katonai attaséként szolgált. 1940-ben kapta meg tábornoki kinevezését. 1939-1942-ig a 27. gyalogos dandár könnyű hadosztályának parancsnoka volt. Az altábornagyi rendfokozatot elérve 1943 májusában lett az Ukrajnában harcoló III. hadtest parancsnoka, majd a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke. 1944 októberében a „kiugrási kísérlet” egyik kulcsfigurája volt. A nyugat-magyarországi katonai körzet parancsnokaként Bakay Szilárd, tűzparancsra hivatkozva, megakadályozta a német csapatok határátlépését. Magyarország német megszállása után egy SS-alakulat letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba szállította, ahonnan 1945 nyarán tért haza Szombathelyen élő családjához. A Honvédelmi Minisztérium igazoló bizottsága által nyugállományba helyezett főtisztet 1946-ban a szovjet hatóságok elhurcolták. További sorsára vonatkozó pontos információk nincsenek. Nem ellenőrizhető adatok szerint Ukrajnában játszott szerepe miatt Kijevben állították bíróság elé és április 11-én háborús bűnösként halálra ítélték. Más vélemények úgy tudják, hogy Sopronkőhidán végezték ki. Szombathely Somlay Artúr utca 9. szám alatti egykori lakóházát a Honvéd Hagyományőrző Egyesület 2017-ben emléktáblával jelölte meg.