Suvadás

Hegyomlást, hegycsuszamlást földrengések is okozhatnak, de ilyen jelenségek szeizmikus földkéregmozgás nélkül is előfordulnak. A geológiai szakirodalom szerint földcsuszamlás az állandóan nedves éghajlatú területek jellegzetessége. Létrejöttük alapfeltétele a földrétegek átnedvesedése. Ha a jelenség patakvölgyben történik, tavat is létrehozhat. Az erdélyi Hargita hegységben található Gyilkos-tó egy 1837-ben bekövetkezett ilyen földcsuszamlás következményeként jött létre.  A legtipikusabb csuszamlások az ún. „suvadások”. Ezek nem csak magashegységekben, hanem kevésbé meredek, jórészt agyagból és vályogból álló lejtőkön is jelentkezhetnek. A geológia ilyen területként tartja nyilván Szombathely térségében az oladi dombot, ahol a földtani mérések szerint az úgynevezett „pannon agyag” 22,5°-os lejtésű. Erre az évezredek során lösz, homok és agyagos homok rakódott. Az ilyen rétegződés esetén gyakran létrejöhet a suvadás. Ez történt Oladon az 1965. évi áprilisi tartós esőzések idején, amikor a felázott talaj meglazult és az oladi dombon több ezer köbméternyi föld megcsúszott. 1965. április 26-án az esti órákban megkezdődött suvadás három házat közvetlenül veszélyeztetett. Ezekben a napokban a megyét elöntő árvíz miatt riadókészültségben lévő mentőcsapatok a riasztás után gyorsan intézkedtek és a károsodott oladi házakból a lakókat még az éjszakai órákban kitelepítették. A földmozgás miatt összesen 74 oladi lakost kellett szükségszállásokon elhelyezni. De a suvadás nemcsak a lakóházakat veszélyeztette, jelentős károk keletkeztek a csatornahálózatban és az előző évben szabályozott Arany-patak védőműveiben is. 1966. április hónapban munkálatok kezdődtek az újabb suvadás megelőzésére. A domboldalban több száz méternyi alagcső-vezetéket helyeznek el a beszivárgó a vízmennyiség elvezetésére, hogy az oladi lakossága és a szombathelyiek kedvelt kirándulóhelye ismét biztonságban legyen.